A biztosítók gyakran vonnak le avulás (avultatás) címén a kártérítésből. Ebben az útmutatóban átláthatóvá tesszük, mikor jogszerű ez a levonás, mikor vitatható, és hogyan érvényesítheti vétlen károsultként a teljes kárát.
Egy közlekedési baleset után a károsult végre kézhez kapja a biztosító kárrendezési ajánlatát, és az összeg végén feltűnik egy tétel: avulás (köznyelven avultatás). A biztosító ezen a címen levon a kifizetésből, és sok vétlen károsultban jogosan merül fel a kérdés: jogszerű ez egyáltalán, és ha igen, miért éppen ekkora összegben? Az érzés érthető, hiszen a baleset bekövetkezésében nem volt hibás, mégis úgy tűnik, a teljes kárát nem kapja meg.
Ebben az útmutatóban azt járjuk körül, hogy az avulás levonása mikor áll meg jogszerűen, és mikor vitatható. Bemutatjuk azt is, hogy az avulás és az értékcsökkenés miért nem ugyanaz. A baleset utáni első napok teendőinek teljes idővonalát a baleset utáni első 72 óra című útmutatónk tárgyalja; itt most kifejezetten a kártérítési összegből történő avulás-levonásra összpontosítunk.
Röviden
Mi a helyzet lényege? A biztosító avulás címén csökkentheti a kifizetést arra hivatkozva, hogy egy használt járműbe beépített új alkatrész értéknövekedést jelentene. A magyar jog szerint azonban ez a levonás nem automatikus: csak valós, bizonyított értékcsökkenés esetén indokolt.
Mit tegyen most elsőként? Ne fogadja el elsőre a levonást. Kérje a biztosítótól írásban annak tételes indokolását: pontosan mely alkatrészre, milyen mértékben és milyen alapon számolt avulást.
Amit keressen elő: a kárrendezési kalkulációt, a kárfelvételi jegyzőkönyvet, a javítási számlákat és munkalapokat, a sérülésről és a járműről készült fotókat, valamint a forgalmi engedélyt és a jármű korábbi állapotát igazoló iratokat.
Amire figyeljen: a biztosító az írásbeli panaszra főszabály szerint harminc napon belül köteles válaszolni. A levonás megalapozottságát annak kell igazolnia, aki azt alkalmazza, vagyis nem Önnek kell bizonyítania, hogy a levonás indokolatlan.
Mit jelent az avulás, és miért von le a biztosító?
Az avulás a jármű és alkatrészeinek az idő múlása és a használat miatti értékcsökkenését jelenti. A biztosító ezt egy százalékos arányszámként alkalmazza, és levonja az új cserealkatrész árából, ezzel csökkentve a kárkifizetést. Fontos azonban tudni, hogy az avulás a magyar jogban nem önálló, tételesen szabályozott levonási jogcím. A bírói gyakorlat szerint a kérdés a kártérítés helyreállító jellegéből, a károsult kárenyhítési kötelezettségéből, valamint abból az alapelvből vezethető le, hogy a károsult a kártérítés révén nem kerülhet jobb helyzetbe, mint amilyenben a károkozás előtt volt.
Itt két alapelv találkozik. A teljes kártérítés elve szerint a károkozó a károsult teljes kárát köteles megtéríteni, ideértve a vagyonban beállt értékcsökkenést, az elmaradt vagyoni előnyt és a helyreállítás költségeit. Ezzel szemben a káron szerzés tilalma felső korlátot állít: a kártérítést csökkenteni kell a károkozásból származó vagyoni előnnyel, és a károsult nem gazdagodhat a baleseten. Az avultatás gondolata innen ered, hiszen ha egy elhasználódott alkatrész helyére új kerül, az elvileg értéknövekedést okozhat.
A bírói gyakorlat ugyanakkor világos korlátot szab. A Kúria rámutatott arra, hogy a kárenyhítési kötelezettség a károsultat terheli, nem a szervizeket, és a biztosító nem háríthatja a károsultra a saját, kedvezményes beszerzési vagy alkatrész-elszámolási gyakorlatát. Ezek a belső megállapodások a károsultra nem terjednek ki.
Mikor jogszerű a levonás, és mikor vitatható?
A levonás akkor áll meg jogszerűen, ha valódi, bizonyított értéknövekedést tükröz. A természetes elhasználódásnak kitett, úgynevezett kopó-forgó elemeknél (jellemzően a gumiabroncs, a fékbetét, a kipufogó vagy az akkumulátor) ez könnyebben megindokolható, mert ezeknél a használatból eredő állapotromlás eleve valószínű.
Vitatható ezzel szemben a levonás a karosszériaelemeknél, például egy ajtó, sárvédő vagy lökhárító cseréjénél. Itt a levonás csak akkor tartható fenn, ha bizonyított, hogy a csere ténylegesen értéknövelő helyzetet teremtett, vagy hogy a javítás után is maradt értékcsökkenés. A bírói gyakorlat szerint a javítás puszta ténye önmagában nem alapozza meg az értékcsökkenést. Ha tehát a javítás a kárt maradéktalanul megszünteti, és nem marad fenn értékcsökkenés, a levonás nem indokolt. A Kúria egy ügyben kifejezetten jogellenesnek tekintette a biztosító által alkalmazott alkatrész-árlevonást, mert annak nem volt kellő alapja, és a károsulttól nem volt elvárható, hogy a levonás elkerülése érdekében többletterhet vállaljon.
Mindebből a bizonyítási teher kérdése is következik. Tévhit, hogy ha a biztosító egyszer avulást vont le, azt a károsultnak el kell fogadnia. Valójában a levonás megalapozottságát, jogalapját, mértékét és a tényleges kárhátránnyal való összefüggését annak kell igazolnia, aki a levonást alkalmazza. A puszta, százalékos sablon alapján alkalmazott levonás emiatt erősen vitatható.
Avulás vagy értékcsökkenés? A kettő nem ugyanaz
A leggyakoribb félreértés, hogy az avulás és az értékcsökkenés ugyanazt jelenti. Pedig a kettő ellentétes irányba mozgatja a kifizetést. Az avulás a biztosító levonása, amely csökkenti a kifizetett összeget. A forgalmi vagy műszaki értékcsökkenés ezzel szemben olyan önálló vagyoni kár (köznyelven anyagi kár), amelyet a károsult külön igényelhet, mert a szakszerűen helyreállított jármű a piacon gyakran akkor is kevesebbet ér, mint egy hasonló, sérülésmentes autó. A bírói gyakorlat szerint értékcsökkenés akkor merülhet fel, ha a javítás után is marad olyan hátrány, amely a jármű rendeltetésszerű használhatóságát, élettartamát, értékét, küllemét vagy esztétikai megjelenését kedvezőtlenül érinti, vagy ha a kijavítás egyébként értékcsökkenés nélkül nem végezhető el. A kötelező gépjárműfelelősség-biztosításról szóló törvény az értékcsökkenést a helyreállítási költségtől elkülönítve, önálló tételként kezeli, és ha annak feltétele fennáll, a biztosító ezt is köteles megtéríteni.
Lényeges, hogy ez a kár nem a jármű későbbi eladásakor keletkezik. A bírói gyakorlat szerint az értékvesztés már a baleset időpontjában bekövetkezik, és a kár alapja a károsodáskori forgalmi érték. Ebből következik a másik gyakori tévhit cáfolata is: sokan úgy gondolják, hogy értékcsökkenést csak akkor lehet kérni, ha az autót eladják. Valójában az igény az eladástól független, a károsultnak nem kell értékesítenie a járművet ahhoz, hogy érvényesítse. A biztosítók ugyanakkor ezt nem mindig ajánlják fel automatikusan, ezért az értékcsökkenést összegszerűen, külön kell igényelni. A járműben keletkezett vagyoni károk teljes körét és megtérítésük logikáját vagyoni károkról szóló átfogó útmutatónk tárgyalja.
Totálkár esetén más a számítás
Külön logika érvényesül a gazdasági totálkárnál. A törvény szerint akkor beszélünk erről, ha a jármű megjavíttatása gazdaságilag nem indokolható, mert a javítási és a kárelhárítási költségek, valamint a javítást követően esetlegesen fennmaradó értékcsökkenés együttes összege meghaladja a károsodáskori forgalmi értéknek a maradványértékkel (roncsértékkel) csökkentett összegét. Totálkár esetén tehát nem a tényleges javítási számla a mérce: a biztosító főszabály szerint a forgalmi értékből vonja le a roncsértéket, és ezt téríti meg. A bírói gyakorlat szerint ilyenkor a károsult nem követelheti automatikusan a teljes javítási költséget, hiszen a javítás ez esetben elméletileg nem lehet ésszerű, nem lehet gazdaságos.
A teljes kárkép: a járműkár gyakran csak az egyik tétel
Az avulás és az értékcsökkenés a jármű anyagi kárához kapcsolódik, a kártérítési igény azonban ennél jóval szélesebb lehet. Ha a balesetben Ön vagy hozzátartozója személyi sérülést is szenvedett, akkor a járműkár csupán egyetlen tétel a teljes kárképben. Ilyenkor a teljes igény magában foglalhatja a sérelemdíjat (köznyelven fájdalomdíjat), a keresetkiesést, a gyógykezelési és utazási költségeket, tartós következmény esetén pedig akár járadékot is. Ezek az igények külön bizonyítást és gondos összeállítást igényelnek, és sok károsult éppen ezt a részt hagyja figyelmen kívül, amikor csak a javítási költségre összpontosít.
A sérelemdíj feltételei és mértékének szempontjai nem a járműkár logikája szerint alakulnak, ezért ezeket önállóan, gondos mérlegeléssel kell összeállítani. A Dr. Megyesi Ügyvédi Iroda kifejezetten a személyi sérüléssel járó baleseti ügyek teljes kárigényének rendezett felépítésére összpontosít, mert a tapasztalat szerint a károsult érdeke akkor érvényesül a leghatékonyabban, ha a vagyoni és a személyi sérüléses tételeket együtt, egységes igényként kezelik.
Hogyan vitassa a levonást: iratok, szakértő, jogorvoslat
Ha az avulás miatti levonást megalapozatlannak tartja, a kulcskérdés a bizonyítás. A bírói gyakorlat szerint önmagában az, hogy a járművet megjavították, sem az értékcsökkenés igazolására, sem annak cáfolatára nem elég, és a saját becslés vagy egy ellenőrizetlen vételi ajánlat sem perdöntő. A legerősebb eszköz az igazságügyi gépjármű-műszaki szakértő véleménye, mert a jármű károsodáskori értéke, a maradványérték és a fennmaradó értékcsökkenés szakkérdés, amelyet a bíróság jellemzően szakértői bizonyítással tisztáz. A bizonyítás logikájáról és arról, hogy mit hogyan érdemes dokumentálni, a bizonyításról szóló kézikönyvünk ad részletes támpontot. A felmerülő szakértői költségek miatt ugyanakkor a szakértő megbízását megelőzően célszerű az ügyben jogi állásfoglalást kérni.
A gyakorlatban a következő további iratok támaszthatják alá az álláspontját: a biztosító kárrendezési kalkulációja és a kárfelvételi jegyzőkönyv; a javítási számlák, tételes munkalapok és alkatrészjegyzékek; a javítás előtti és utáni állapotot bemutató fotódokumentáció; valamint a szakértő által értékelt, összehasonlítható piaci adatok.
A jogorvoslatnak több, egymásra épülő szintje van. Az első lépés mindig az írásbeli panasz a biztosítóhoz, amelyre az főszabály szerint harminc napon belül köteles válaszolni. Ha Ön fogyasztóként jár el, és a vita a kárrendezés teljesítéséhez kapcsolódik, a Pénzügyi Békéltető Testülethez fordulhat, amelynek gyakorlata szerint a KGFB-kárrendezésben az értékcsökkenés és az avulás megtérítésének vitája is érdemben elbírálható. Ennek feltétele, hogy a vitát előzetesen közvetlenül a biztosítóval megkísérelje rendezni. Fogyasztóvédelmi jogsértés gyanúja esetén az MNB fogyasztóvédelmi eljárása külön út, a végső jogérvényesítési lehetőség pedig a polgári per. Érdemes nem késlekedni: a kártérítési igényre az általános, jellemzően ötéves polgári jogi elévülési idő irányadó.
Gyakori kérdések
Mindig jogszerűtlen, ha a biztosító avulást von le? Nem. Az avulás levonása sokszor jogszerű, ha az valós, bizonyított értékcsökkenést tükröz, jellemzően a természetes elhasználódásnak kitett alkatrészeknél. A levonás akkor vitatható, ha a javítás teljesen helyreállítja a járművet, és nem áll elő értéknövekedés.
A biztosító 40 százalék avulást írt a kárfelvételi lapra. Ezt el kell fogadnom? Nem feltétlenül. Ön kérheti a levonás tételes, alkatrészenkénti indokolását, és a megalapozottság igazolása azt a felet terheli, aki a levonást alkalmazza.
A casco és a kötelező biztosítás esetén ugyanúgy működik az avulás? Nem teljesen. Casco esetén az avultatás alapvetően a biztosítási szerződés és a biztosítási feltételek kérdése. A kötelező gépjárműfelelősség-biztosítás (KGFB) terhére érvényesített igénynél viszont az értékcsökkenés és a totálkár kezelése törvényi kötöttség alatt áll, és a vétlen károsult közvetlenül a károkozó biztosítójával szemben léphet fel.
Forduljon hozzánk
Ha az Ön kárrendezésében is szerepel avulás-levonás, vagy bizonytalan abban, hogy a teljes kárát megtérítették-e, a Dr. Megyesi Ügyvédi Iroda segít a következő lépések pontos meghatározásában. Kártérítési ügyekben az első konzultáció ingyenes.
📞 Telefon: 20/524-8087
E-mail: info@drmegyesi.com
Weboldal: drmegyesi.com
Jelen cikk általános tájékoztatás célját szolgálja, és nem helyettesíti az egyéni jogi tanácsadást. Konkrét ügyében forduljon bizalommal a Dr. Megyesi Ügyvédi Irodához.
Utolsó frissítés: 2026. június. 07.
A cikket a Dr. Megyesi Ügyvédi Iroda készítette.